Húsvétvasárnap
Húsvétvasárnap
(ApCsel 10,34-43 – Kol 3,1-4 – Jn 20,1-9.)
!
Alleluja!
„Föltámadt Krisztus halottaiból,
legyőzte halállal a halált.
és a sírban lévőknek életet ajándékozott!”
Így foglalja össze a keleti egyház a húsvéti eseményt.
Föltámadt – mi már csak az eredményt szeretjük látni: a Föltámadottat, a Győztest, a Megdicsőültet. Irigységgel vegyes tisztelettel tekintünk a sikeres emberekre, s közben megfeledkezünk arról, hogy föltámadni csak a halál után lehet.
Halállal győzte le a halált – és nem is akármilyennel! Vajon egy végelgyengülésben meghalt Jézus milyen jel lett volna? A szenvedés és megaláztatás mélységeit járta be, hogy mindent megdicsőítsen.Mi inkább nehézségek nélküli életet szeretnénk, s megfeledkezünk arról, hogy nagypéntek nélkül nincs föltámadás!
Életet ajándékozott – „Jól él, könnyen él vígan él..” – mi ezt nevezzük életnek, melynek varázsát egy csőd vagy betegség tönkre teheti.Ő a sírban levőknek, a leírtaknak is tud életet adni, olyat amit nem kell többé féltenünk.
Húsvét titka , hogy együtt láthatjuk a halált és az életet. A nagypéntek kínjaiban is erőt ad a föltámadás ragyogása – s a legnagyobb dicsőségben sem feledkezhetünk meg az áldozatvállalás fontosságáról. Ezt jelzi, hogy a megdicsőült Krisztus viseli a testén szenvedése sebeit.
Alleluja! – Örüljünk tehát, mert társat kaptunk szenvedésben, halálban, megdicsőülésben, és olyan igazi életet ismerhettünk meg, melyet még a nehézségek között is boldogan élhetünk!